FIRST CHAPTER - Is not turnin' back

˛˛Mert a világ így ér véget,

nem bummal,

csak nyüszítéssel.``

Ts.Eliot, The Hollow Men

nobody knows

˛˛Talán elkezdődött? Vagy ez még csak az előjáték?`` - részlet a prológusból

   Az Óceán bámulása közben hirtelen elméláztam a következő Világháborún: "Vajon túléli bármelyik ember is?" "Végleg kipusztul az emberiség, és a hatalom az állatoké lesz?"
Végrehajthatom-e valaha is a tervemet?
És ha igen, képes lennék arra, hogy emberek haljanak meg a szemem előtt? Soha.
De túlságosan hajt a vágy, és innen már nincs visszalépés.
 Abbahagytam a gondolkodást, és elhessegettem ezeket az elméleteket a fejemből, hisz semmi esély nincs arra, hogy uraljam a világot,  és biztos, hogy falatnyi részem sem lesz a kozmosz irányításában a közeljövőben.
Hazaindultam. Az utcák színültig megteltek emberekkel, és mindenütt csak kétségbeesett arcokat lehetett látni. Mindenki kezében ott volt a hetilap, melyben olvasható volt, hogy Délen már sokan elkapták az ebola-járványt, és nagy az esély arra, hogy ide is eljut.
És természetesen a III. Világháború. Már több országban is kezdődik, és a mi országunk határait is fenyegetik.  A polgármesterünk pedig semmit nem kíván tenni ennek érdekében. Mily meglepő.
Sokak szerint a fent említett betegség már egy elő-világháború, amolyan emberpusztítás. 

**********

    Mikor beértem a kis utcába, ahol a házunk található, lekaptam a vállamról az apró fekete táskámat, és a kulcs után kutattam,ami már pár  minutum múlva a kezemben is volt. 

Az otthonom maroknyi volt. Mindössze két szoba van, és mi négyen vagyunk, ezért muszáj kuporognunk, máshogy nem férünk el.

Amikor beléptem a házba, anyám rögtön rám szólt:

- Alesha! Ugye hallottad, hogy holnaptól érvénybe lép a kijárási tilalom?

Nagy levegőt vettem, majd magabiztosan válaszoltam.

- Igen, de egyátalán nem érdekel. Muszáj kilépnem a házból legalább egy héten kétszer. Valahonnan muszáj táplálékot szerezni. És mégis mitől lesz így jobb? Ettől nem fog megszűnni semmi sem - feleltem.